Felelősség? Kérdések a gyermekvállalásról (2. rész)

írta Ladányi Norbert 1 549 views0

Mit érdemes figyelembe venni gyermektervezésnél? – erre a kérdésemre válaszolt Béni József Sándor klinikai szakpszichológus az interjúsorozat első részében. Az alábbiakban arról olvashattok, mi, férfiak mikor tudhatjuk, hogy felkészültünk az apa szerepre, valamint arról is, hogy aki még nem érzi magában a felelősséget, vajon ez megváltozik-e idővel, vagy inkább ne vállaljon gyereket.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

A következő részben az anyagi biztonságról lesz szó, pontosabban arról, hogy ennek az érzetnek a hiánya mennyire veti vissza a szülőt, elsősorban a férfit, a családfenntartót abban, hogy döntsön.

A pszichológus hasznos tanácsokkal látja el azokat a párokat is, akik közül az egyik ugyan szeretne babát, de a másik még nem, vagy egyáltalán.

A gyermektervezésnél jelentkező bátortalanságról, félelemről, bizonytalanságról is beszél a szakértő –a negyedik részben –, illetve arról a fontos kérdésről, vajon honnan tudhatja az apa, hogy jó szülő lesz. Az interjúsorozat végén neveléssel kapcsolatos témát is érintünk: lehet-e még a férfiból jó apa, ha a szülei rossz példával jártak elöl? Emellett beszélgetünk még a meddőségről és az örökbefogadásról.

– Honnan tudjuk mi férfiak, hogy felkészültek vagyunk?

– Ezt a kérdést a következőképpen tenném fel: honnan tudja egy egyedülálló, vagy egy kapcsolatban lévő férfi, hogy felkészült-e a gyermekvállalásra? Az előbbiről fogok először beszélni. Minden életkornak megvan a saját feladata és a saját működésmódja. Az ifjúkorban a férfi rutint szerez a nők és a párkapcsolat terén is. Manapság a férfiak előszeretettel szállnak virágról virágra, az elköteleződési hajlandóság csökken, hiszen a család, a gyermekvállalás felelősséggel jár.

Biológiai értelemben az ejakuláció megjelenésétől készen állunk az apaságra, de lelki értelembe az is fontos, hogy érezzük, már másért is felelősséget is tudunk vállalni. Ezt az érzetet, érettséget a korábbi önálló élet és a kalandok, „próbák” teljesítése, esetleg önálló egzisztencia felépítése megadja. Amikor azt vesszük észre, hogy már a nem kislányos – vékony, Barbie-alkatú – kinézetű nők kezdenek tetszeni, amikor nem a vadászat, illetve a következő trófea számít már, hanem a belső értékek, az intimitás igénye, akkor készen állhatunk egy tartós kapcsolatra.

Amikor úgy érezzük, jobb együtt, mint egyedül, akkor valószínűleg felkészültünk. Egy kapcsolatban élő férfiak esetében más szempontok is megjelennek. Ahogy az egyénnek, úgy egy kapcsolatnak is megvan a saját fejlődése, a fejlődési állomásai. A kapcsolat célja többféle lehet, de egyik célja végeredményben az utódnemzés. Egy átlagos kapcsolatot tekintve, összetalálkozás, randizás, csók, szex, szerelem és járás, összeköltözés, eljegyzés, házasság, gyermekvállalás, család – többnyire ez a tradicionális sorrend.

Minden fázisnak megvannak a saját témái, saját örömei, saját krízisei, próbatételei és saját feladata is. Minden fázis fontos, hiszen a stabil és erős kapcsolat, akkor tud felépülni, ha megvannak az alapok. Sokszor tapasztalni azt, ha korábbi fázisokban jelennek meg a későbbi stádiumok kérdései, az szakításhoz vezethet, hiszen idejekorán megterheli a kapcsolatot. Például, ha a közös gyerekvállalás kérdése megjelenik a randizás időszakában, a férfi vagy a nő majd azon lesz, hogy hanyatt-homlok elmeneküljön abból a kapcsolatból.

Nem érdemes egy induló viszonyt megterhelni azzal, hogy olyan kérdéseket feszegetünk, amelynek még nincs ott az ideje. Ezt azért mondom, mert a mai szingliknél –  főképp nők esetében – gyakran előfordul, hogy úgy érzik, nincs idejük megvárni a kapcsolat fázisait. Fel lehet gyorsítani egy viszonyt gyorsítani, de a szakaszok akkor is szükségesek. Időt érdemes hagynunk arra, hogy egy kapcsolat normálisan fel tudjon épülni.

Ha a viszonyban a felek úgy érzik, tovább kell lépniük, akár bizonyos módon „üresnek” kezdik érezni a viszonyt, esetleg az addig harmonikus kapcsolatban gyakoribb konfliktusaik lesznek, nem feltétlenül a kapcsolat romlott el, vagy kiszerettünk a másikból, hanem  elképzelhető, hogy elértünk egy fázis végéhez, az adott szakaszt „kinőttük”, és azt kívánja tőlünk, hogy tovább lépjünk a következőre. Ez szintén egészséges normál krízis a kapcsolatokban és   érezhető mindkét fél számára, de nem biztos hogy könnyű megtenni.  

– Ha valaki úgy érzi, még nem elég felelősségteljes, ez megváltozik idővel, vagy inkább még ne vállaljon gyereket?

– A gyakorlat azt mutatja, a gyermekvállalás képes a férfit is felelősségteljessé tenni, de nem minden esetben. Ahogy a nőkben, úgy a férfiakban is biológiai változások, biológiai folyamatok indulnak el, ösztönös működésmódok kapcsolnak be a gyermek világrajövetelekor, mely mély szintű lelki változásokat is okoz. Természetesen nem érdemes úgy vállalnunk gyermeket, hogy nem állunk rá készen, ugyanakkor sokszor csak akkor érezzük igazán, hogy készen állunk az apaságra, amikor jön a baba.

Így ez egy elég nehéz kérdés és lutri. Mindenesetre a mai közkultúra képes a férfiakat is a kalandozás korában, végeredményben egy serdülő és ifjúkori tudatállapotban tartani, mely azt az érzetet is keltheti, hogy még nem elég felelősségteljesek. Ez kereskedelmi értelemben bizonyos módon tudatosan történik. Nem összeesküvésről van szó, egyszerűen így alakult ki a piac. Ha megnézzük a legtöbb reklámot, azok azt sugallják, hogy maradjon mindenki fiatal – ha nem is mondják ezt így ki –, azaz utazgasson, valósítsa meg önmagát, válassza mindenből a hozzá leginkább illőt.

Ez azért van, mert az önmegvalósító ember és a fiatal ember többet fogyaszt. Gondoljunk csak bele, ha egyedül élünk, többre van szükségünk, mindenből saját kell: mosógépből, tűzhelyből, tisztítószerekből, stb. Ha családunk van, elég – teszem azt – egy autó anyának, apának és majd a gyereknek. Ha megpróbálunk tudatosak lenni, önismeretben fejlődni, kevésbé tudnak a minket a reklámok befolyásolni, de kulturális hatásoktól is mentesebbek leszünk. A tudatos önállóság, az autonómia megléte esetén nagy valószínűséggel a felelősségvállalásban is készen állunk.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!