Gyermektervezés? Kérdések a gyermekvállalásról (1. rész)

írta Ladányi Norbert 1 506 views0

Eljátszottál már a gyermekvállalás gondolatával, vagy szóba sem akarod hozni? Esetleg nem tudod még, készen állsz rá, elég felelősségteljes vagy-e az apa szerephez? Béni József Sándor klinikai szakpszichológus válaszol a kérdésekre, amelyek felmerülhetnek egy férfiban a gyermekvállalás kapcsán. Az interjúsorozat első részében arról lesz szó, mit érdemes figyelembe venni a gyermektervezésnél.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Tudhatjuk-e valahonnan mi, férfiak, hogy mikor készültünk fel a nagy feladatra, illetve ha valaki még nem érzi az elvárt felelősséget, vajon megváltozik-e ez idővel, vagy inkább ne vállaljon gyereket? – a második részből kiderül.

Azután az anyagi biztonságról lesz szó, pontosabban arról, hogy ennek az érzetnek a hiánya mennyire veti vissza a szülőt, elsősorban a férfit, a családfenntartót abban, hogy döntsön? A pszichológus hasznos tanácsokkal látja el azokat a párokat is, akik közül az egyik szeretne babát, míg a másik még nem, vagy egyáltalán.

Erről a harmadik részben olvashattok bővebben, a negyedikben a gyermektervezésnél jelentkező bátortalanságról, félelemről, bizonytalanságról beszél a szakértő, illetve arról a fontos kérdésről, vajon honnan tudhatja az apa, hogy jó szülő lesz. Az interjúsorozat végén neveléssel kapcsolatos témát is érintünk: lehet-e még a férfiból jó apa, ha a szülei rossz példával jártak elöl? Emellett beszélgetünk még a meddőségről és az örökbefogadásról.

– Mit érdemes figyelembe venni gyermektervezésnél?

– Ez sokrétű, önmagában egzisztenciális, kapcsolati és önismereti kérdés is. Először talán fontos figyelembe venni, hogy lesz-e hol laknunk. Stabil lakhatás nélkül meglehet, a szülők nem érzik majd jól magukat, és ha ők nem, akkor a gyerek sem fogja. Ez persze lehet egy stabil albérlet is. A gyermekvállalásnál nagyon lényeges a fészekérzet, mert mind a nőnek, mind a férfinak biztonságot nyújt, tehát kevésbé lesznek stresszesek.

baba

Fel kell tegyük magunknak azt a kérdést is, hogy lesz-e elég időnk a családunkra? Manapság sok időt és energiát igényel a tanulás, vagy az, hogy elérjük céljainkat, karriert építsünk. Főképp az anyukánál kérdéses, hogy tanul-e még. Ha túl sok egyéni cél van – akár a nőnél, akár a férfinál – nem biztos, hogy a nevelésre elég idő jut. Egy másik nem elhanyagolható szempont: tekintve, hogy a gyermekvállalás önmagában tele van próbatételekkel, sok esetben egészséges krízisek elé állítja a párokat.

Így az, hogy van-e megfelelő párunk, illetve a társunkkal elég harmonikus-e a kapcsolatunk, ismerjük-e egymást eléggé, egyáltalán nem elhanyagolható szempontok. Vannak, akik szeretnének gyereket, de azelőtt még nem volt egy stabil kapcsolatuk, vagy az épp meglévő viszonyuk, nem éppen harmonikus. A gyerekvállalásnak érdemes lehet ott kezdődnie, hogy van egy stabil kapcsolatunk, melybe a gyermek megérkezhet. Aki babát vállal, azzal együtt természetes kríziseket is vállal.

Több ilyen krízishelyzet, konfliktus is előállhat, melyek könnyen szétszakíthatnak egy egyébként nem harmonikus párkapcsolatot, de természetesen épp az ellenkezője, stabilizáló erő is lehet a kapcsolatban, bár ez utóbbi a ritkább. Nem jó a gyermeknek az, ha egy olyan családba érkezik, amely túl sok konfliktussal van terhelve. Azért jó az, ha ismerik a szülők egymást és harmonikusan tudnak együttműködni és együtt élni, mert mindez segít a gyerekvállalással jelentkező konfliktusok megoldásában. Konfliktusok minden kapcsolatban vannak, ezek a kapcsolat velejárói.

Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy vajon jól tud-e vitázni, konfrontálódni, konfliktusban lenni, akár veszekedni egy pár. A párkapcsolatok bizonyos fokú alkalmazkodást igényelnek, és ne higgyük azt, hogy nem lesznek súrlódások. Feszültségek minden egészséges kapcsolatban megjelennek, nem nagyon ismerek olyan viszonyt, amelyben nem lenne. Így nem árt, ha „jól” tud vitázni egy szülőpár, ha úgy tudja megoldani a konfliktust, hogy a perpatvar konstruktív legyen és ne romboló. Jó vita, jó veszekedés alatt azt értem, hogy úgy tudunk felállni egy vitás helyzetből, hogy azt érezhessük, mindketten új nézőpontokkal gazdagodtunk, esetleg többnek és nem kevesebbnek érezzük magunkat, és akár fel is oldottuk a konfliktust.

gyerekszoba

Persze, ez nem mindig lehetséges. Érdemes lehet tudni, hogy párkapcsolati kutatások szerint (Bostoni Egyetem) a problémák, konfliktusok nagyobbik része nem megoldható probléma. Érdemes lehet tudatosítani azt is, hogy bizonyos konfliktusok nem közöttünk vannak, nem azért jelennek meg, mert rossz pár vagyunk, hanem akár természetes krízis, az élet velejárója, vagy épp élethelyzetből adódó gond. Gyakran történik meg – leginkább olyan pároknál, akik akár rossz emlékek miatt kerülik a konfliktusokat -, hogy felgyűlik a feszültség, mert azt nem beszélik meg, inkább nem vitatkoznak, ők egy nagyon jó család, és kifelé is azt mutatják.

Ám ha felgyűlik a harag, a düh, az előbb-utóbb kirobban, de akkor már nehéz tudni, mi is váltotta ki azt eredetileg, akár egy „rossz” helyre tett tárgy miatt is erősen összekülönbözhetnek. Érdemes tehát a pároknak kipróbálniuk, milyenek vitás helyzetekben, hogy megtudják, hogyan kezelik ők az ilyen szituációkat, és érdemes arra törekedniük, hogy építő és ne romboló legyen az összekülönbözés. Az elmondottak igen fontos szempontok lehetnek, tekintve, hogy hazánkban is növekedik a válások száma. Ne rettentsenek el senkit a következő adatok, amit Magyarországon figyeltek meg.

Az 1980-as években 1000 házasságkötésre 346 válás jutott, míg 2011-ben ugyanennyi frigyre majd` kétszer annyi, 652 válás. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a házasságok majd’ kétharmada válással végződik. 2011-ben a magyar lakosság 11 százaléka elvált volt. A gyermekszületések száma ezzel párhuzamosan csökken, a párok nehezebben vállalnak gyereket: a KSH szerint 1998-ban 100 ezernél, míg 2012-ben már 90 ezernél kevesebb gyermek született. Az első gyermeknek egy nő átlagosan 28 évesen ad életet, a fővárosi nők még később, 30 évesen. A gyermekek 40 százaléka pedig házasságon kívül születik.

De térjünk vissza a kérdésekhez. Önismereti szempontból érdemes tisztában lennünk azzal, hogy képesek vagyunk-e elköteleződni hosszú időre, illetve el tudjuk-e képzelni, hogy a párunk jó szülő, jó anyja, vagy apja lesz leendő gyermekünknek? Hozzátenném azt is, hogy egy harmonikus kapcsolatban a gyermektervezés folyamata, a leendő gyermekkel kapcsolatos fantáziák a kutatások és a pszichoterápiás szakemberek szerint is, egy igen fontos állomás a leendő gyermek szempontjából.

Az, hogy a gyermek személyiségfejlődése milyen harmonikus lesz, bizonyos értelemben összefügg azzal is, hogy az anya és apa hogyan képes fantáziálni róla, elképzelni őt a várandóság alatt, de előtte is. Tehát a szülői ideák nagyon fontosak ebből a szempontból. Azt tanácsolom mindenkinek, fantáziáljon bátran, és ne csak egyedül, hanem a párjával.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!