Három nővel egy ágyban – az álmok netovábbja? – Apablog (36. rész)

írta Henrik L. 457 views0

Enikő és Blanka három nap után hazatért a kórházból épen és egészségesen. A kiságyat már bekészítettem a franciaágyunk mellé, de úgy tűnik egy ideig nem lesz rá szükség…

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Miután Blanka megszületett, az azt követő napokban mindig meglátogattuk Lilivel az édesanyját és a kistestvérét a kórházban. Lili óvatosan ismerkedett gyönyörű kishúgával, de azért a második alkalommal már megsimogatta, sőt meg is puszilta. Ugyanakkor láttam a tekintetében a tompa fájdalmat, a ráeszmélést arra, hogy mostantól minden meg fog változni.

Ahogy nézte anyukáját, miközben szoptatja Blankát az egyszerre volt gyönyörű és szívszorító. Tulajdonképpen elképesztően nehéz szavakba önteni.

Köztem és a húgom között is nagyjából akkora korkülönbség van, mint az én gyermekeim között, de sajnos nem emlékszem az első napokra, hogyan is éltem meg belül az édenkertből való kiűzetést. Annyit tudok, de ezt is a szüleim osztották meg velem jó néhány évvel később, hogy nagyjából egy hét elteltével, babafürdetés közben odaálltam a kád mellé (a húgom hangosan bömbölt), és azt mondtam: „jó dolog ez a kistesó anyu, de most már vigyük vissza a kórházba”. Egyetlen mondat, ami rengeteg mindent tartalmaz, de legfőképp a fájdalmat, és a reményt, hogy talán vissza lehet csinálni az egészet. Hát nem lehetett, és most sem lehet.

Olvasd el az előző részt is (kattints)! Megszületett második kislányom, Blanka!

Blanka is közöttünk fogja tölteni az első hónapokat

Ember tervez, Isten végez. Eredetileg úgy volt, hogy Blanka majd a mellettünk lévő kiságyban alszik éjszaka, de már az első nap borult a terv. Ezt egyébként egyáltalán nem bántam, mert emlékszem, mikor Lili közöttünk aludt az első hónapokban, és hatalmas élmény volt számomra, hogy a saját vérem, egy piciny élet ott piheg mellettem alig néhány centiméterre, és ezt most ismét megtapasztalhatom. Szóval azért nem jött össze a kiságyas projekt, mert egy újszülöttnek nem csak konkrétan az anyatejre van szüksége, hanem az anyukája melegére, illatára, közeli jelenlétére. Így most úgy alszunk, hogy Blanka folyamatosan ott van Enikő közvetlen közelében, és ha éjszaka felkel, akkor a feleségemnek csak elő kell venni a cicijét, és máris meg lehet etetni a gyereket, anélkül, hogy a pici lármát csapna, és ezzel felébresztene engem, valamint a szomszéd szobában alvó nővérét is.

Lili belebetegedett a kistesó érkezésébe

Amikor közöltem Lilivel a jó hírt, hogy az édesanyját hazaengedték a kicsivel, lányom az oviban még nagyon boldog volt, otthon azonban arra az óvatos szemlélő álláspontra helyezkedett, amit már a kórházban is láttam rajta. Blanka szinte mindig az anyukája közelében van, és rengetegszer szopizik a melléből, ami felkavaró élmény lehet egy ötéves kislánynak, főleg úgy, hogy korábban ő volt az egyetlen gyermekünk, mindenki szeme fénye, a királynő.

Nagyon kedvesen és óvatosan bánik kishúgával, de érezhetően befészkelte lelkébe magát a szomorúság egy árnyalt és összetett formája. Az első napokban mintha előjött volna rajta a legsúlyosabb dackorszak, mindent ezerszer kellett neki elmondani, sőt megvárta, míg felemeljük a hangunkat.

Aztán három nappal később, csütörtökön azzal várt az óvónő, hogy Lili épp előbb hányt egy nagyot, és most gyengének érzi magát. Lányom valóban nem volt jó bőrben, sápadt volt és remegett, így kézben vittem el a buszmegállóig.

Hazafelé egy megállóval korábban kellett leszállnunk, mert megint rájött a hányinger. Majdnem elájult szegény Lili, így az utolsó szakaszt gyalog tettem meg vele, a karomban tartva vékony kis testét.

Otthon egyből lefeküdt az ágyra, és estig még többször hányt. Szinte semmi sem maradt meg benne.

Enikővel gyors értekezletet tartottunk a konyhán, és arra jutottunk, hogy valószínűleg így jön ki rajta az utóbbi hetek, és főleg az utóbbi napok pszichés feszültsége. Lili csak feküdt az ágyunkon, mint egy darab fa, ahhoz sem volt ereje, hogy megfürdessük, így ez a projekt kimaradt.

Mondta, hogy szeretne velünk aludni, ami egy ilyen helyzetben természetes, de én egy kicsit befordultam tőle, féltettem a saját kis alvóterületemet. Szóval az éjszakát négyesben töltöttük az ágyban, Lilit próbáltam valahol középen alul elhelyezni, de olyan mozgékony a drága, hogy rendszeresen rám tette a lábát, kezét, fejét.

Nehéz éjszaka volt, félóránként felriadtam, hogy mi van a gyermekeimmel, sőt Lili éjszaka is hányt kétszer, így nem mondhatnám, hogy pihentető alvásban volt részünk. Másnap reggel meg is jegyeztem Enikőnek, hogy kamasz koromban sokat gondoltam arra, milyen lehet több nővel egy ágyban, de valahogy sosem így képzeltem a dolgot…

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!