Könnyebb meglátni a rosszat a másikban – az interneten is (1. rész)

írta Ladányi Norbert 987 views0

Talán te is tapasztaltad már, hogy egy bejegyzésedre, hozzászólásodra, írásodra – bármily ártalmatlan is volt az – indokolatlanul becsmérlő, lealacsonyító, durva, azaz negatív válasz, reagálás érkezett. Jómagam többször megfigyeltem a hozzászólókon ezt a fajta magatartást, negatívizmust. Magáról a jelenségről, illetve ennek okáról, megoldásáról beszélgettem a minap Béni József Sándor klinikai szakpszichológussal. Az interjú első részében az interneten való félreértésekről, az abból származó pesszimista, negatív véleményekről és az azokkal szemben való viszonyulásról lesz szó, valamint arról is, miért látják meg többen először a rosszat a másikban, mintsem a jót.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

A második részben arra keressük a választ, tudtára kell-e adjuk a véleményezőnek, hogy a túlzottan rossz hozzáállása nem vezet jóra, illetve hogyan járjunk el egy ilyen esetben. Továbbá, aki felismerte magában a negatívizmust, mi a következő lépés, amit meg kell tennie.

Meglehet, nemcsak ez a magatartás állhat a becsmérlések, ócsárolások, „beszólogatások” hátterében, hanem az a meggyőződés is, miszerint az interneten bárki megsérthet bárkit, mert nincs akkora felelőssége, mint egy személyes kapcsolatban. A harmadik részben ezen sértegetések okozta lelki gondokról beszélgettem a szakértővel, illetve a negatívizmus eluralkodásáról és megfékezéséről.

– Gyakran tapasztalom az interneten – fórumokon, közösségi portálokon stb. –, hogy az emberek egyre inkább hajlamosak az írások, bejegyzések, hozzászólások félreértésére, és – hangsúlyozom – inkább rossz értelemben. Miért van ez?

– Induljunk ki abból, hogy amikor két ember beszélget, egyiknek a másikról van némi háttér-információja, még akkor is ha nem ismerik egymást. Viszont az interneten, ha meglátunk egy bejegyzést vagy egy hozzászólást, sok esetben semmit sem tudunk arról az emberről, aki azt írta, sem arról hogy ő maga hogyan viszonyul az adott bejegyzéshez, legfeljebb látunk egy profilképet. Ezek alapján vetítjük ki a fantáziánkat valakire, azaz mindenféle projekciókat gyártunk arról, hogy ez az ember milyen lehet.

Ezek a projekciók pedig a saját élettörténetünkből, tapasztalatainkból épülnek fel. Már akkor is, ha telefonon beszélgetünk, sokkal több információnk van, mint az interneten. A hangszínből nagyon sok minden szűrhető le, ha látjuk az illetőt és halljuk is, akkor a látvánnyal együtt még többet tudhatunk meg, viszont mivel az interneten csak az írás jelenik meg és egy profilkép, ezért az aktuális lelkiállapotunk, hangulatunk, aznapi történések, a témával kapcsolatos velünk lejátszódott események, témával kapcsolatos előzetes tapasztalataink fogják eldönteni, hogyan reagálunk a másik posztjára, hozzászólására.

troll komment

Azt gondolom, a félreértések egyik oka az lehet, hogy az interneten nincsen elég információ, akár arról, aki a hozzászólást írta, de arról sem, hogy miért tette. Ugyanis ha ismerjük a személyt, már beszélgettünk vele, akkor könnyebben hozzá tudjuk illeszteni a fejünkben azt, hogy mi okból, milyen szándékkal írta az adott bejegyzést. Viszont ha nem ismerjük őt, akkor csak a saját fejünkből tudunk építkezni, kitölteni az információ hiányból származó rést. Ezért mondom azt, hogy az interneten rengeteg a projekciós lehetőség és emiatt számos félreértés is adódik.

Amikor az általam jól ismert ismerőseimmel chatelek, még akkor is sokszor történik félreértés, mert ugye az írás és a hangulatjegyek nem képesek kifejezni azt, amit valójában közölni szeretnék. Nem képesek közvetíteni a hangszínt, hangmagasságot, a hozzá társuló arckifejezést és még sok olyan információforrást, amelyeknek egy hétköznapi beszélgetés során legtöbb esetben nem is vagyunk tudatában. Élőben ez egy meglehetősen komplex jelenség, az interneten pedig csak írásokat olvasgatunk. 

– Mit tanácsol azoknak, akiknek indokolatlanul negatív a véleményekkel, bejegyzésekkel, hozzászólásokkal szembeni viszonyulásuk, illetve azoknak, akik hiába magyarázkodnak nekik, nem értik meg őket, hanem inkább félreértik őket?

– Az interneten könnyű kifejezni a negatív attitűdöt. Aki sorozatosan negatívan, kétkedően, bizalmatlanul viszonyul mások bejegyzéseihez, nagy valószínűséggel az életben is negatívabb. Ennek többféle oka lehet, de legtöbbször az elégedetlenség és valamiféle feszültség, esetleg düh áll a háttérben. Akik sokszor negatívak és ezt észreveszik magukon, érdemes megfigyelniük, milyen esetekben, kikkel szemben teszik ezt előszeretettel. Sok önismereti hozadéka lehet egy ilyen megfigyelésnek.

A kérdés második felére válaszolva, a negatív hozzászólásokkal önmagukban nem is lenne gond, viszont jelen esetben kiemelten azokról van szó, akiknek ilyen a magatartásuk is, és ebből adódóan egy, a hozzáállásuk miatt lényegében rosszul értelmezett információra reagálván becsmérlő, lealacsonyító stb. véleményt fogalmaznak meg. A félreértésről sokszor nem is derül ki, hogy az, csak akkor, ha a felek szóba állnak egymással és tisztázzák. Ha valaki ír egy bejegyzést, számára kiderülhet a hozzászólás alapján, hogy szövegét félreértelmezték. Ha nem kommunikáljuk azt le, hogy ez egy félreértés, nem is fog kiderülni, így korrekcióra sincs lehetőség. 

szomorú férfi laptop

– Fórumokon, ahol a hozzászólások megengedettek, moderálatlanok, többször találkozom becsmérlő, lealacsonyító véleményekkel. Mintha mindenki csak a rosszat látná a másikban. Én gondolom rosszul, vagy tényleg elhatalmasodott a negatívizmus?

– Ez a jelenség valóban megfigyelhető. Azt gondolom, hogy ez pszichológiailag az úgynevezett paranoid jelenségek tárgykörébe tartozik és a bizalmatlanságon alapul. Az elégtelen információ egy adott témáról, személyről, bizalmatlanságot von maga után. Más kérdés, hogy egyes esetekben még az elegendő, vagy túl sok információ is kiválthatja ezt. Ebben az értelemben, ha valakit nem ismer a fórumozó eléggé, nincs elegendő információja az illetőről, akkor bizalmatlanabbul fog hozzáállni.

A közösségi hálókon is megfigyelhető, ha valaki ír egy bejegyzést, sok esetben a mögöttes érdekeket keresik, összeesküvés-elméleteket gyártanak, átverést, hazugságot sejtenek, főképp akkor, ha politikai felhangja is van a bejegyzésnek. Az utóbbiak jó része abból fakad, hogy nincs elég információ, még egy korrektül megírt újságcikkből sincs. Az egy másik kérdés, hogy lehet-e egyáltalán. Ha volt már valaki egy társadalmi megmozduláson résztvevőként, és figyelt akkor tudhatja azt is, hogy nem látja át az egész helyzetet, ami ott történt.

Másnap a médiában mindenféle pro és kontra írást, bejegyzést, hírt olvashat arról mi is történt ezen a megmozduláson. De nem hiszem, hogy van ember, aki valójában átlátja majd azt, ami történt annak egészét tekintve. Az információhiány azt szüli, hogy az ember megpróbálja a fejében kitölteni a hiányzó réseket és ezt saját tapasztalatainkból, információinkból, tudásunkból, nézeteinkből építkezve fogjuk tudni megtenni, ezzel mindnyájan így vagyunk, ez egy normál pszichológiai jelenség. Tegyük fel, hogy valaki feltölt a világhálóra egy hírt arról, hogy a rendőrség sikeresen kimentett egy lányt az égő, felborult autóból.

Ez lehet egy kínálkozó lehetőség arra, hogy teret adjanak a negatívizmusuknak azok, akiknek rossz tapasztalatuk, véleményük van a rendőrökkel kapcsolatban. Mások viszont, akiknek jó benyomásuk, pozitív tapasztalataik, véleményük van a rendőrökkel szemben, már segített rajtuk rendőr, esetleg saját magukat, vagy gyermeküket képzelik a hírben szereplő lány helyébe, azok valószínűsíthetően pozitívan fognak hozzáállni a hírhez, pozitív véleményt fognak megfogalmazni. 

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!