Könnyebb meglátni a rosszat a másikban – az interneten is (2. rész)

írta Ladányi Norbert 1 215 views0

Béni József Sándor klinikai szakpszichológus az interjú első részében az interneten való félreértésekről, az abból származó pesszimista, negatív véleményekről és az azokkal szemben való viszonyulásról beszélt, valamint arról is, miért látják meg többen először a rosszat a másikban, mintsem a jót. Az alább olvasható második részben arra keressük a választ, tudtára kell-e adjuk a véleményezőnek, hogy a rossz hozzáállása nem vezet jóra, illetve miképpen is tegyük ezt. Továbbá, aki felismerte magában a negatívizmust, mit tehet még. Meglehet, nemcsak ez a magatartás állhat a becsmérlések, ócsárolások, „beszólogatások” hátterében, hanem az az elgondolás is, miszerint az interneten bárki megsérthet bárkit, mert nincs akkora felelőssége, mint egy személyes kapcsolatban.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

A következő, harmadik részben ezen sértegetések okozta lelki gondokról beszélgetünk, illetve a negatívizmus eluralkodásáról és megfékezéséről.  

– Tudtára kell-e adjuk embereknek, hogy a többnyire információhiányból származó pesszimista, becsmérlő, túlzottan is kritikus hozzáállás nem vezet jóra? Meg kell-e magyaráznunk nekik, mit értettek félre, mit nem vettek figyelembe?

– Természetesen érdemes lehet megtenni ezt a lépést. De persze ez attól is függ, hogy milyen szándékkal töltünk fel, osztunk meg az interneten, illetve mennyire zavaró számunkra az, ha negatív véleményt is megfogalmaznak velünk, vagy a bejegyzésünkkel szemben. Én magam szeretem a negatív véleményeket is, mert úgy vélem teljesebbé teszi a képet az adott témáról.  

Ha a bejegyzésünkkel információ átadás a szándékunk, akkor érdemes lehet, hogy tágítsuk az emberek látókörét. A posztolónak, újságírónak nagy szerepe van a helyzet tisztázásában, egy másik nézőpont jobb megvilágításában. Nevelő szándékkal érdemes lehet megmagyarázni, amit félreértett a véleményező. Barátságosan, ugyanis a támadó hangnem és hozzáállás sok esetben konfliktushoz vezethet. 

– Aki felfedezte ezt a negatívizmust magában, mi a következő lépés, amit meg kell tennie?

– Ha valaki felismerte magában, hogy a hozzáállása túlzottan és tartósan negatív, akkor érdemes lehet feltennie a kérdést, hogy mi az oka, honnan származik a negatívizmusa. Feszült, lehangolt, dühös vagy rossz tapasztalatai vannak, esetleg mi hiányzik az életéből, mindig is negatív, bizalmatlan volt? A negatív hozzáállás lehet tartós, mikor valaki karakterében, személyiségében negatív, bizalmatlan.

mérges férfi számítógépDe lehet állapot kérdése is, lehetünk tartósan lehangoltak, rossz esetben depressziósak. Aki lehangolt, vagy depresszív, az esetek túlnyomó részében pesszimistábban szemléli önmagát, a világot és benne másokat is, illetve haragosabb, ingerlékenyebb lehet. A negatív szemlélet oka lehet a stressz is. Sokszor nem adunk elég lehetőséget önmagunknak, vagy nem tehetjük meg, hogy eleget pihenjünk.

Manapság gyakori, hogy a munkánk eleve sok feszültséggel telített, stresszes. Gondoljunk csak arra, hogy a pénzügyi válság kapcsán mennyi cég kényszerült megszorításokra, elbocsátásokra. A stresszt érdemes lehet valamilyen formában levezetni, feloldani, melyre a legjobb és legadekvátabb mód a mozgás, a sport és a jó interakciókkal telített kapcsolatok. Ugyanakkor erre nem mindenkinek van lehetősége, ideje, illetve nem is mindenki engedheti meg magának.

Érdemes megkérdezni magunktól, hogy mennyire vagyunk stresszesek, és viszonyítási pontunk legyen egy olyan pillanat mikor nyugodtnak, és kielégültnek éreztük magunkat. Ha történnek velünk negatív események, melyeket jó lenne elmondani valakinek, de nincs erre lehetőségünk, akkor feszültségünket könnyedén önthetjük egy negatív hozzászólásba is.

Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb módja, az események kapcsán képződött feszültségünk csökkentésének. A lehangolt és stresszes emberek hajlamosabbak a haragra és az ingerlékenységre, ugyanis mindkét esetben fokozottabb a belső feszültség. A depresszió egyik vezető tünete a szorongás, ami alapvetően a stressz alapja is, és ez a feszültség a személyiség normál működése nyomán kifelé törekszik. 

Egyes esetekben egy egészséges ember is depresszióssá válhat, ha veszteséget él át, hiszen a veszteség gyászt von maga után, még abban az esetben is, ha a munkánkat veszítettük el. Viszont egy fontos személy elvesztése miatt ez az állapot akár évekig is elhúzódhat. Ez attól függ, ki hogyan tud reagálni a gyászra. Azt figyeltem meg, hogy manapság nem nagyon adunk időt és teret önmagunknak gyászolni, pedig mindannyiunk életében jelen vannak a veszteségek.

A mai kultúra, a munka világa, az állandó küzdés, a gyász megélése ellen dolgozik, arra buzdít, hogy mindig legyünk pozitívak és készek az újabb kihívásra, küzdelemre. Gyász során természetszerűleg lehangoltabbak vagyunk, ilyenkor a depresszió összes tünete megjelenhet. Ez esetben nem betegségről beszélünk, hanem egy állapotról, amit egy élethelyzet váltott ki.

mérges férfi laptop

Veszteség esetén fontos, hogy legyen valaki, aki mellettünk áll, aki időről-időre meg tud hallgatni, aki a veszteség kapcsán természetesen megjelenő negatív érzéseinket és gondolatainkat képes befogadni, melyre talán a barátok és a hozzátartozóink a legmegfelelőbb személyek. Ha nincs senki, aki meg tud hallgatni, akkor meglehet, hogy az internet lesz a fültanúnk és nem biztos, hogy a veszteségünkkel kapcsolatos érzéseket, gondolatokat illetően. 

– Úgy vélem, a szabad véleménynyilvánításkor az ember kimutatja a foga fehérjét, megmutatkozik a valódi énje. Az interneten ez még inkább tapasztalható: egy álnév mögött, nem szemtől szemben, ki merik mondani azokat, amiket valóban gondolnak, éreznek. Ez is szerepet játszhat?

– Az internet a személyes kapcsolattal szemben több lehetőséget nyújt a rejtőzésre illetve az interneten keresztül talán kevesebb retorzióra kell számítanunk, mert nem ugyanúgy érvényesek a kapcsolat törvényei, mint egy személyes, élő kapcsolatban. Egy szélsőséges esetet tekintve, a való életben, ha nem találkozunk többé egy összetűzés miatt, talán sokkal érzékenyebben érinti a feleket, mint egy közösségi hálóról történő letiltáskor.

Egy személyes konfliktus rossz esetben valódi fizikai összetűzéshez is vezethet, míg az interneten erre nincs akkor és ott nincs lehetőség. Bár az internetnek manapság sokféle színtere van, de általánosságban véve még mindig elmondható, hogy a világhálón álarcban vagyunk, egy fórumon, ahol „csak” felhasználónevünk van jobban, mint egy közösségi hálón, ahol jóval többet tudhatunk egymásról. Az interneten testileg nem sérülhetünk, elbújhatunk, új profilt, vagy felhasználónevet készíthetünk.

Ebből is adódóan könnyebben tudunk megfogalmazni akármit főképp a fórumokon, míg a közösségi hálókon már jóval nagyobb a szociális kontroll is. Az interneten könnyebben érezhetjük azt, hogy nincs akkora felelősségünk, mint az életben. Saját megfigyelésem, hogy munkatársak is bátrabban kommunikálnak akármit a neten, mint személyes találkozáskor. Azokkal, akikkel személyesen is kapcsolatban vagyunk, nem vagyunk olyan negatívak, vagy akár tiszteletlenek, mint azon ismerősökkel, akikkel nem találkozunk, akiktől nem függünk.

Talán csökkenne a negatív hozzászólások aránya, ha csak olyan felhasználókkal állnánk kapcsolatban az interneten, akikkel a személyesen is. 

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!