Megszületett második kislányom, Blanka! – Apablog (35. rész)

írta Henrik L. 472 views0

A csoda péntek délelőtt ismét megtörtént. Blanka villámgyorsan, mint egy úttörő jött világra, makkegészségesen, és bearanyozta életünket.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Enikő első szülése, Lili világrajövetele egyáltalán nem volt egyszerű eset, sőt. Természetesen akkor is végig jelen voltam, mert szerintem egy apától az a minimum, hogy ebben a katartikus időpontban ott legyen kedvesével, szerelmével, feleségével.

Egyrészt nagyon komoly támaszt jelent a férfi ilyenkor a nőnek, másrészt ekkor rájövünk, mennyire kőkemény, és fájdalmas dolog világra hozni egy új életet, amire Isten nem véletlenül választotta a nőket, mert mi férfiak ezt egyszerűen nem bírnánk ki, beledöglenénk. Szóval Lili születésével kapcsolatban még annyit, hogy nagyon megviselte Enikőt, akinek utána évekre volt szüksége, hogy valamilyen szinten feldolgozza az élményt.

Ennek megfelelően Blanka születését is félelem, aggódás, és szorongás előzte meg. Sokat beszélgettünk, Enikő jó néhány könyvet elolvasott, szülésznőt fogadtunk fel, és kiválasztottuk azt a kórházat, amelyet Budapesten jelenleg az egyik legjobbnak tartanak a gyermeket világra hozó anyák. Itt a főorvos egyáltalán nem császározás párti, nem úgy, mint a legtöbb kórházban, ahol a császározások aránya eléri a 70-90 százalékot is!

Feleségem a második kislányunkat is természetes úton akarta világra hozni, le akarta győzni a félelmét, amiért külön tisztelem őt, mert választhatta volna a biztos és kényelmesebb utat is.

Olvasd el az előző részt is (kattints)! Mikor születik már meg a második gyermekünk?

Hosszas feszültség és várakozás után végre beindult a vajúdás

Korábbi posztjaimban már írtam arról, mennyire furcsa idegállapotba voltunk Enikővel és Lilivel az utóbbi hetekben. Az agy ilyenkor folyamatos készenlétben áll, hiszen bármelyik pillanatban szólhat az asszony, hogy na, akkor üljünk autóba, és irány a kórház. Ráadásul Blankának elvileg már hamarabb meg kellett volna születnie, aztán végül az újrakalkulálás után új időpontot határoztak meg, de már ezt is túlléptük. Aztán péntek hajnalban, öt órakor arra keltem, hogy szerelmem mellettem ül az ágyon, a pocakját masszírozza, és halkan sóhajtoztam.

– Mi a helyzet drágám? – kérdeztem tőle álmosan.

– Azt hiszem, vajúdok – válaszolta.

Nem kapkodtuk el a dolgot, hisz öt évvel ezelőtt nagyon korán értünk be a kórházba, ami nem igazán jó dolog, mert egyből jönnek a nővérek, orvosok, átveszik az irányítást, és kizökkentik a kismamát. Így inkább összebújtunk az ágyban, a fájások idején megtámasztottam tenyérrel a keresztcsontját és a derekát, mert azt mondta, hogy ilyenkor ez nagyon jól esik neki, és valamelyest blokkolja a fájdalmat is.

Lilit hét óra körül keltettük fel, adtam neki reggelit, felöltözött, összepakoltuk a maradék dolgot, ami még Enikőnek kellett az elkövetkező 3-4 napra, aztán hármasban elindultunk. Előbb elvittük ötéves kislányunkat az oviba, aztán irány a kórház.

Mire kilencre beértünk, Enikőnek már háromperces fájásai voltak, az ügyeletes nővér megvizsgálta, azt mondta, minden jól halad, és egyből bekísért minket az egyik szülőszobába. Azzal a fránya CTG-vel megint alaposan megszenvedtünk, elvileg ez mérné a fájásokat meg a baba szívhangját, de először rossz gépet hoztak, majd a másodiknál alig találták meg Lili szívét, így 40 percig szenvedtünk, mire rendes eredményt nyomtatott ki az a fránya gép.

Én rendszeres időközönként vizes törölközővel átmostam Enikő homlokát, nyakát, kezeit, megitattam vízzel, adtam neki szőlőcukrot, és minden egyes fájásnál letérdeltem, és megtámasztottam tenyérrel a derekát. 10 óra körül beérkezett a szülésznőnk és a szülészorvosunk is, aki megvizsgálta a méhszájat, majd burkot repesztett, annak érdekében, hogy megmaradjon a folyamat dinamikája.

Egy cigi miatt majdnem lemaradtam a kitolási szakaszról

Enikő nagyon ügyes volt végig, a szülésznő is dicsérte, hogy milyen jól lélegzik, és milyen összeszedett. Tizenegy óra előtt nem sokkal (ekkor már percenkénti fájások voltak) úgy döntött a szülésznőnk, hogy bead egy injekciót, mert egy kicsit feszesnek találta a méhszájat. Ekkor döntöttem úgy, hogy lerohanok az udvarra egy cigire, mert szükségem volt egy kis szusszanásra.

Úgy tűnt, hogy legalább fél-egy óra hátravan még a kitolási szakaszig. Ehhez képest, mikor hét perc múlva visszaértem, már odatolták az ágy végéhez az asztalt, melyen a különböző tamponok, ollók, és rongyok voltak.

– Mi történt? – kérdeztem meglepődve.

– A gyógyszer villámgyorsan kinyitotta a méhszájat, már kitolási szakasz van, sőt látszik is Blanka haja – jött a válasz.

Na, erre aztán nem számítottam, gyorsan odamentem Enikőhöz, megszorítottam a kezét, és rámosolyogtam. Látszott rajta, hogy nagyon komoly fájdalmai vannak, így minden idegszálával befelé figyelt.

Innen nem akarom részletezni a dolgokat, a lényeg, hogy négy nagy tolásra megszületett második kislányom, aki egyből felsírt, és gyorsan oda is tették édesanyja mellkasára, hogy megnyugodjon. Miután végeztek az orvosok, magunkra hagytak minket hármasban, mi pedig együtt zokogtunk, örültünk, és cirógattuk Blankát, aki egyszerűen gyönyörű!

Félóra múlva visszajött a szülésznőnk, lemosdatta kislányomat, akit aztán a kezembe vettem, és megszűnt körülöttem a világ. Ezt az érzést nehéz elmagyarázni olyanoknak, akiknek nincs gyermekük, így csak azt tudom mondani a férfitársaimnak, hogy mindenképpen vállaljanak gyermeket életükben, és legyenek ott a szülésnél! Nem csak a nő miatt, hanem maguk miatt is, mert egy olyan tapasztalattal, érzéssel gazdagodnak, amiről egyszerűen bűn lemaradni…

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!