Nem jön össze a baba? Kérdések a gyermekvállalásról (5. rész)

írta Ladányi Norbert 921 views0

Lehet-e még a férfiból jó apa, ha a szülei rossz példával jártak elöl? – tevődik fel a kérdés az interjúsorozat utolsó, alább olvasható részében. Béni József Sándor klinikai szakpszichológus a válaszadást követően tanácsokat ad azoknak a pároknak, akik bár elhatározták, hogy szeretnének gyermeket, ám mégsem sikerült nekik.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

A meddőség mellett az örökbefogadásról is beszélgetek a szakértővel. Akik most kapcsolódtak a témához, azoknak ajánlom a sorozat korábbi részeit, melyekben többek között arról volt szó, mit érdemes figyelembe venni gyermektervezésnél, továbbá arról is, mikor tudhatjuk mi, férfiak, hogy felkészültünk az apa szerepre.

Arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy vállaljon-e gyereket az, aki úgy gondolja, még nem elég felelősségteljes. A harmadik részben az anyagi biztonságról beszélgettünk, pontosabban arról, hogy ennek az érzetnek a hiánya mennyire vetheti vissza a szülőt, elsősorban a férfit, a családfenntartót abban, hogy döntsön.

A pszichológus hasznos tanácsokkal látta el azokat a párokat is, akik közül az egyik ugyan szeretne babát, de a másik még nem, vagy egyáltalán. Az előbbi rész a gyermektervezésnél jelentkező bátortalanságról, félelemről, bizonytalanságról szólt, arról, hogy elmúlnak-e ezek az érzések, vagy inkább elhatalmasodnak a férfin. Továbbá arra a lényeges kérdésre is választ kaptunk, vajon az apa tudhatja-e, hogy jó szülő lesz vagy nem.

– Úgy gondolom egy férfi azt a nevelést alkalmazza, amit ő is kapott. Na mármost, ha rossz a példa, vagyis a saját apja, anyja nevelése némi kívánnivalót hagyott maga után – finoman fogalmazva –, lehet-e még a férfiból jó apa? Nem kell-e attól tartson, hogy ugyanazokat a hibákat követi el, mint a saját szülei?

– Igen ez szintén nehéz kérdés. Ha túl nehéz gyermekkorunk volt, érdemes önismeretben felkészülten, a múltat feldolgozva, megbékélve nekivágnunk a gyermeknevelésnek. Való igaz, hogy a saját nevelésünkben szüleink mintája visszaköszön, de van, hogy épp az ellenkezője igaz. Egy férfira nemcsak a saját apja, de társai, tanárai, barátai is hatással vannak. Így akkor is lehet jó apa, ha számára az övé nem volt az. A lényeg pont a tudatosság, és ezért hangsúlyozom az önismeretet.

Nem a hibázás a fő szempont ebben az esetben, hanem főleg az, ha „vakok vagyunk a hibákra”, ha nem ismerjük fel azokat. Érdemes lehet megtanulni önmagunkat és a helyzeteket objektíven szemlélni, többek között ehhez segíthet hozzá minket az önismeret. A traumák – akár a gyermekkoriak – sajátja, hogy hajlamosak ismétlődni, akár egyéni, akár a családi életünkben. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Lássunk egy-két példát, mely megvilágíthatja ezt.

Tegyük fel, hogy a szüleink elváltak 6 éves korunkban, apánk elköltözött. Eddig boldog házasságunkban 5 éves gyermeket nevelünk, magunk sem tudjuk miért, de így vagy úgy konfliktusossá válik a viszony, és felmerül már a szétköltözés lehetősége is a gyermek 5 és fél éves korában. Mi is történt? Valószínűleg egy régi traumatikus történet elevenedett meg a gyermekkorunkból, sok nehéz érzést, félelmet, fájdalmat előhozva, mely nem tudatos, vagy csak látszólag tudatos megoldásokra késztet bennünket.

Egy másik példa következik. Apánkkal konfliktusos volt a viszony, alig láttuk gyermekkorunkban. Amikor a gyermekünk megszületik, nagyon boldogok vagyunk, majd úgy érezzük az anyagi helyzetünk stabilizálása érdekében el kell vállalnunk egy menedzser állást, mely sok utazással, sokszor hétvégi utakkal is jár.

A családunk alig lát minket, anyagi helyzetünk viszont stabil, gyermekünk a hiányunkat nehezen éli meg, egyre több a konfliktus… Ha önismeretben felkészültek vagyunk, vagy vesszük a fáradtságot és valamilyen önismereti folyamatba kezdünk, akkor képesek leszünk felismerni, hogy éppen mit teszünk, vagy mi történik velünk. Ez esetben a döntés a mi kezünkbe kerül és nem tudattalan folyamatok sodornak minket tovább.

– Amennyiben a pár már elhatározta, hogy szeretne utódot, de nem sikerült nekik, milyen lelki tanácsokkal tudsz szolgálni kettőjüknek? Hogyan dolgozzák ezt fel? 

– A meddőség, vagy gyakori vetélés kérdése egy külön fejezet és nagyon szerteágazó téma. Sokféle oka lehet, emiatt konkrét tanáccsal nehéz szolgálni. Lehet egyéni biológiai oka férfinál és nőnél is: hormonális ok, spermaszám csökkenés, endometriózis, gyulladás, genetikai ok, biológiai össze nem illés (pl. vércsoport), de előfordul, hogy párkapcsolati, vagy egyéni lelki, illetve mélylélektani oka van a teherbeesés nehézségének. Az esetek 10 százalékában pedig nem lehet megmondani, mi okozza.

A meddőség nagyon mélyreható lelki folyamatokat indukál, hiszen a szülői alkalmasság, a szülői szerepre való felkészültség, egyes esetekben a férfiasság, vagy épp a nőiesség kérdőjeleződik meg. Ezek a kérdések a személyiség mély rétegeiben meglévő folyamtokkal állnak kapcsolatban. Egyes esetekben pszichés problémákhoz, gyakorta depresszióhoz vezetnek, de elképzelhető az is, hogy épp a depresszió vezet meddőséghez. A mély lelki folyamatok mellett az orvosi kezeléseken való kiszolgáltatottság is okozhat pszichés nehézségeket. A kapcsolatra is komoly súlyt ró a meddőség.

Általánosságban véve a párunk és a barátaink sokat segíthetnek a feldolgozásban, és a megtartásban, ha tudunk velük őszintén beszélni erről. A férfi  biztonságot adó, támogató jelenléte, kitartása, pozitív hozzáállása, biztatása különösen fontos lehet a nő számára, hiszen legtöbb esetben épp saját anyai felkészültségét, nőiségét kérdőjelezi meg, amit megerősíteni és megtartani egy férfi képes igazán. Kapcsolódjunk olyan közösségekhez, amelyek hasonló problémákkal küzdenek, valamint látogassunk fórumokat, melyek szép számmal találhatók az interneten.

Ez hozzásegít minket ahhoz az érzéshez, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, illetve sok jó tanácsot, információt, akár tippet is kaphatunk a „hogyan tovább” kérdésében. Ha mégis úgy érezzük, hogy egyedül, illetve a párunkkal sem sikerül feldolgoznunk a hírt, keressünk pszichoterápiás lehetőséget, kérjünk segítséget szakembertől. Meddőség, gyakori vetélés felmerülésekor elsőként érdemes orvosi kivizsgálást elkezdeni az okok feltárása miatt.

Nincs konkrét statisztika, de szakcikkek alapján meglepően nagy számban lelki vagy párkapcsolati okok állnak a meddőség hátterében. Több sikeres eset van a saját, de kollégáim praxisában is, amelyekben vagy egyéni, vagy párterápia segített a meddőségben küzdőknek abban, hogy sikerüljön a teherbeesés. De az is előfordul, hogy kiderül, nem az aktuális párunkkal képzeljük el a családunkat és a gyermekvállalást.

– Ha örökbe szeretnének fogadni egy gyermeket a szülők, mit javasolsz a pároknak, lelkiekben hogyan készüljenek fel? Meglehet, a férfi nem érzi majd magáénak, sajátjának, ezért nem lesz jó apja. Természetesen mindez hozzáállás kérdése. Nekik mit tudsz mondani? 

– Az örökbefogadás nem egyszerű procedúra. A törvény szerint az örökbefogadó szülő legalább 16 évvel, legfeljebb pedig 45 évvel lehet idősebb az örökbefogadottnál. A szülők alkalmasságát szakszolgálat végzi. Sok esetben ezt a vizsgálatot a szülők traumatikusnak élik meg. Hiszen aki eljut az örökbefogadásig, az általában nehéz éveken van túl saját szülői alkalmasságát tekintve önmagával, és ebben az esetben szülői rátermettségét egy külső szakember feszegeti és vizsgálgatja.

Aki az örökbefogadás mellett dönt, nagy általánosságban tudja, mit csinál, és azért teszi, mert akar gyermeket. Ebben az esetben nem sűrűn fordul elő, hogy valaki nem érzi majd magáénak az új családtagot. Ugyanakkor nem egyértelmű kérdés, hogy annak kell-e éreznie egyáltalán, vagy épp egy nevelt gyermeknek. Az örökbefogadási procedúra nehéz folyamata segíti az elköteleződést és a gyermek elfogadását, illetve azt is érdemes tudni, hogy az állam felkészítést is biztosít az örökbefogadó szülőknek.

Ha valaki örökbefogadás után úgy érzi, nem tudja elfogadni a gyermeket, és emiatt rossz szülőnek véli magát, érdemes pszichológus segítségét kérnie, akár a lakhely szerinti Nevelési Tanácsadóban.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!