Rossz példa? Kérdések a gyermekvállalásról (3. rész)

írta Ladányi Norbert 965 views0

Béni József Sándor klinikai szakpszichológus az interjúsorozat korábbi részeiben arról beszélt, mit érdemes figyelembe venni gyermektervezésnél, továbbá arról, mikor tudhatjuk mi, férfiak, hogy felkészültünk az apa szerepre.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy vállaljon-e gyereket az, aki úgy gondolja, még nem elég felelősségteljes.

Az alább olvasható részben az anyagi biztonságról lesz szó, pontosabban arról, hogy ennek az érzetnek a hiánya mennyire vetheti vissza a szülőt, elsősorban a férfit, a családfenntartót abban, hogy döntsön egy ilyen fontos kérdésben, mint a gyermekvállalás?

A pszichológus hasznos tanácsokkal látja el azokat a párokat is, akik közül az egyik ugyan szeretne babát, de a másik még nem, vagy egyáltalán.

A következő, negyedik részben a gyermektervezésnél jelentkező bátortalanságról, félelemről, bizonytalanságról beszél a szakértő, arról, hogy elmúlnak-e ezek az érzések – persze ha egyáltalán jelentkeztek – vagy inkább elhatalmasodnak a férfin. Továbbá választ kerestem arra a lényeges kérdésre, vajon az apa honnan tudhatja, hogy jó szülő lesz.

Az interjúsorozat végén neveléssel kapcsolatos témát is érintünk: lehet-e még a férfiból jó apa, ha a szülei rossz példával jártak elöl? Emellett beszélgetünk még a meddőségről és az örökbefogadásról.

– Az anyagi biztonság érzetének hiánya visszavetheti-e a párokat, elsősorban a férfit – hiszen többnyire ő a családfenntartó – abban, hogy döntsön? Mit tanácsolsz nekik?

– Igen ez elképzelhető. Tapasztalatom szerint sok férfi pont ezért vállal nehezen gyermeket, mert úgy érzi, hogy nincs „elég jó” egzisztenciája. Gyakran fordul elő manapság, hogy a nő keres többet, így a férfi nehezebben érezheti a klasszikus családfenntartó szerepet. Ugyanakkor az is előfordul, hogy ebben a tekintetben a nőnek is nehéz dolga, van, hiszen ő sem tudja megélni a klasszikus nő szerepet.

De tény, hogy egy nő számára az anyagi biztonság bizonyos fokú érzete szükséges a gyermekvállaláshoz. Ez alapvető biológiai kérdés, ha gyermeket szeretnénk, ahhoz egzisztenciának is érdemes lennie. A tanácsom az, a férfi ne érezze magát egyedül ebben a kérdésben. Gyermeket nem egyedül vállal, a férfi és a nő is ki kell vegye a részét az egzisztencia megteremtéséből, ez egy közös ügy. Ha úgy érzik, nincs megfelelő egzisztencia, akkor közös erővel kell felépíteni azt.

Régen és ma is a párok családjai támogatták a fiatalokat a gyermekvállalásban egzisztenciálisan, érzelmileg és fizikailag is. Érdemes lehet tehát a családokkal is beszélni erről, sokat tudnak segíteni. Talán ide kívánkozik egy érdekes jelenség. Gyermekvállalás előtt egy pár megélhet egy bizonyos krízist, nevezetesen azt mikor – nem feltétlenül tudatosan – ösztönösen is megnézik azt, mennyire lesz jó szülő a másik.

A nő általában szeretné erősnek, stabilnak érezni a férfit, hogy eléggé biztonságban érezhesse magát, illetve megvizsgálhatja, hogy mennyire lesz jó apa a párja. A férfi pedig szeretné megtudni, vajon a nő mennyire lesz gondoskodó, érzelemteli, puha anyja leendő gyermekének. Néha látom, hogy gyermekvállalás előtt a férfi kicsit kienged, esetleg beteg lesz, arra vágyik, hogy a nő „gondozza” őt.

Ez azért is van, hogy megnézze, mennyire gondoskodik róla jól a párja, hogy megtudhassa, mennyire fogja leendő gyermekét jól gondozni. Közben a nő arra vágyna, hogy egy elég erős férfi legyen mellette, akire támaszkodhat. Ez természetszerűleg egy ellentmondás, ezért konfliktus lehet a pár között a gyermekvállalás előtt. 

– Mit ajánlasz azoknak a feleknek a figyelmébe, akik közül az egyik szeretne babát, míg a másik még nem, vagy egyáltalán?

– Ez egy nehéz és sokrétű kérdés. A türelem és tolerancia mindkét fél részéről fontos, nem csak a gyermekvállalást tekintve, hiszen ez a konfliktus terhet ró a kapcsolatra. A túl sokáig húzott gyermekvállalási ellentét a kapcsolat felbomlásához vezethet. Meg kell értenünk, a másiknak nem biztos, hogy korlátlan ideje van arra, hogy gyermeket vállaljon.

A harmonikus kapcsolat egyik fontos összetevője az az, hogy azonos fázisban legyen a pár, tehát ha valaki már gyermeket szeretne, de a másik még nem, az azt is jelentheti, hogy az életükben aktuálisan nincsenek megegyező szakaszban. Érdemes átgondolniuk először is azt, hogy miért nem? Az egyéni célok sokszor állnak elébe a gyermekvállalásnak.

A mai, önkifejezésre, önmegvalósításra buzdító közkultúra nem segíti ezt a célt, illetve a hozzá való kedvet, hiszen ha családot akarunk tervezni, nem az önmegvalósítás, hanem a felelősségek és a kötöttségek jutnak az eszünkbe leginkább. De párunkkal őszintén átbeszélve ezt lehet, hogy kompromisszumra tudunk jutni. A gyermekvállalás nem szükségszerűen akadályozója az önkiteljesedésnek, viszont korlátozója lehet. Bizonyos esetekben félelmek állják útját annak, hogy babát akarjunk.

Sokszor gondoljuk, hogy nem leszünk elég jó apa, vagy anya, a gyermek el fogja venni az életünket, nem fogunk tudni elég pénzt keresni, ha gyermekünk lesz, bizonyos dolgokról le kell tudnunk mondani, stb. Előfordul, hogy ezek a sokszor nem is tudatos félelmek, permanensen, hosszú időn keresztül fennállnak. Praxisomban gyakori az a kijelentés, hogy „nem akarok olyan lenni, mint az apám, vagy anyám volt velem”.

Túl szigorú, elhanyagoló, bántalmazó, vagy elvált szülők gyermekeinél gyakori, hogy azok félnek gyermeket vállalni, vagy félnek a válástól. Sokszor a családot elhagyó szülők gyermekeinél jelenik ez meg, akiket kiskorukban hagyott el az apjuk, vagy az anyjuk. De előfordul olyanoknál is, akik pszichés problémákkal küzdenek, hiszen így próbálják védeni gyermeküket a saját bajuktól.

Ez esetekben érdemes önismereti, vagy pszichoterápiás folyamatba kezdeni. Ezek sokat segítenek akár az okok feltárásában, de elősegíthetik a változást is.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!