The Bureau: XCOM Declassified – hangulatos, de összecsapott

írta Ladányi Norbert 146 views0

1307_bigger

Világunkat az 1960-as években ellepik az idegenek, legalábbis a The Bureau: XCOM Declassified című virtuális játékban. Szórakoztató-e, kikapcsolódunk-e vagy dobhatjuk a kukába a sci-fit? Ezt mindenki maga dönti el, viszont támpontként ajánlom az alábbi interjút, amit egy igen hangulatos élménymagazin, az Otherworld.hu játéktesztelőjével, kritikusával, Veress Attilával készítettem, akit sokan Shirinként ismerhetnek.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

– A The Bureau: XCOM Declassified nekem első ránézésre nem tűnt komolynak. Úgy éreztem, a 2K, azaz a készítők azért alkották meg a külső nézetű taktikai akciójátékot, hogy pusztán szórakozást, kikapcsolódást nyújtsanak a teljesség igénye nélkül. Te mit gondolsz erről?  

– Ez egy jogos felvetés, ha úgy nézzük a legtöbb játéknak ez a célja. Csak a szórakoztatáshoz nekem például nem elég, hogy csupán ez legyen a készítők célja. El kell érjenek mind a játék történetével, mind a játékmenettel egy minimumot, ami ez esetben nem sikerült. Mind a történet – a remek alapötlet ellenére –, mind a játékmenet – a korábban bejáratott taktikai elemek ellenére – pofára esés.

  – Történetét tekintve sablonosnak ítélem. Nem hasonlít ez egy tucat másik játékra?  

– Igen, össze lehet hasonlítani, csak sajnos nem pozitív értelemben. Gyakorlatilag bármivel, amiben megtalálható a közös tudattal összekötött űrlények, mint ötlet. A sztoriba behoztak egy német tudóst, megöltek egy karaktert – ok nélkül csak a drámaiság fokozásának kedvéért. Beszélhetnénk még a Bioshockból átemelt elemekről, mint az elszórt audio felvételek a pályán. Viszont a Bioshockban ezeknek indokolt helyük volt a történetben (egyértelmű, hogy miért rögzítették), ám itt valahogy nem: belehallgathatunk átlagemberek napi beszélgetéseibe, amiről érződik, hogy a világon senki sem rögzíthette. Azt viszont meg kell hagyni, a játéknak a hatvanas évek egy egyedi hangulatot kölcsönöz.  

– Élvezhető-e, kikapcsolódást nyújthat-e a The Bureau?

 – Minden élvezhető, de én úgy érzem a The Bureau-nál elég alacsonyra kell tennünk a mércét, ha tényleg ki akarunk kapcsolódni.

 – A főhős mennyire szerethető karakter, illetve a többi szereplő? Szívünkbe zárjuk-e őket, emlegetjük-e majd, mint ahogy a Mass Effect-sorozat legendás Shepardjét, vagy mint ahogy az elit katona harctársait?  

– Sajnos abszolút érdektelen a legtöbb karakter. Nagyon keveset fejlődnek, és jó esetben ha két szót váltanak egymással a küldetések között. Az az elhanyagolható háttér-információ, amit kapunk róluk, pedig nem elég ahhoz, hogy elkezdjünk kötődni hozzájuk. Nem lehet egy lapon emlegetni őket egy Sheparddel.

 – Úgy gondolom, a hatvanas éveket jól sikerült megidéznie a játéknak, de lehet, nem vagy egy véleményen velem. Hangulatosra sikeredett-e vagy sem?

 – A világon nagyon átjön a hatvanas évekbeli hangulat. Szinte el tud varázsolni, amikor egy kisvárosi utcán sétálunk végig az osztaggal, vagy amikor az XCOM bázisban rójuk a köröket két beszélgetés között – a varázst el is várhatjuk egy a Bioshockon is dolgozó stúdiótól. Viszont itt sajnos felüti a fejét egy komoly probléma, mégpedig az, hogy maguk a karakterek gyengén vannak megírva, így a reakcióik és hozzáállásuk az egész invázióra meg a futurisztikus technológiára éraidegen. Azt nekem senki nem tudná bemesélni, hogy alig tíz évvel az első színes tévék megjelenése után a kor embere gondolkodás nélkül kapná fel a lézerfegyvereket, meg ugrana az első teleportálóba.  

the bureau

– Az XCOM-sorozat korábbi részeihez képest ez utóbbi miben változott meg? Javára vált-e az új epizódnak a stílusváltás?  

– A legszembetűnőbb változtatás az az átállás TPS (Third Person Shooter, az akciójátékok olyan típusa, melyben a játékos által irányított szereplőt külső nézetből látjuk – szerzői megjegyzés) nézetre, és a körökre osztott játékmenet elhagyása. Szerintem a váltásra szüksége volt az XCOM-franchisenak, színt visz a játék egyébként eléggé monoton kivitelezésébe. Viszont a The Bureau esetében nem sikerült ez a nagy váltás a zsánerek között, és a játékélmény itta meg a levét.

 – Mekkora hangsúlyt kap a taktika és mekkorát az akció?  

– Jó esetben egy XCOM-játékban a taktika messze több figyelmet kap mint az akció, ez itt is így lenne, ha a mesterséges intelligencia nem rendelkezne öngyilkos hajlamokkal. Ilyenkor általában a taktikai harc átmegy abba, hogy te lövöd az ellent, a társak pedig vagy pár lövés után meghalnak, vagy egymást élesztgetik. És sajnos ez kihatással van arra, hogy mennyire törődsz a csapattagokkal. Amíg a korábbi részekben körökig dédelgetted őket, majd megszakadt a szíved, amikor egy küldetésben elvesztetted egyiket-másikat, ám ez itt teljesen ki van ölve a társaid bénázásai miatt.

 – Hogyan néz ki a játékmenet?

 – Ha játszott valaki is a Mass Effect-sorozattal, tudja, mire számíthat: TPS-nézetből fedezékrendszeres lövöldözés, néhány különleges képesség és csapatirányítás a csatában. Harcon kívül pedig a szépen egy kör köré rendelt dialógusopciók várnak minket. Sajnos semmi komolyabb újítás vagy egyedi megközelítés sincs, ami a The Bureau-t kiemelné a hasonló játékok tömegéből.

 – Milyenek a helyszínek, az ellenfelek, a mesterséges intelligencia, a taktikai rész, a harcrendszer és a fegyverek, valamint a képességek?

 – A helyszínek viszonylag változatosak, az amerikai kisvárostól az űrlények komplexumáig bőven van látnivaló. A hatvanas évek pedig mindezt úgy tálalja, ahogy eddig ritkán láthattuk. Nem úgy mint az ellenfeleket. Talán egy fél tucat egyedi űrlénnyel fogunk harcolni a játék javarészében. Legtöbbször csak a számuk fog változni a harctéren. Mint mondtam, a mesterséges intelligencia helyzete nem túl rózsás. A taktikai rész és a harcrendszer kéz a kézben jár. Az alap fedezékrendszeren és lövöldözésen kívül a képességek használata és a csapatutasítások lassítva történnek. Ergo több időnk van a támadási tervet véghezvinni. Azonban sajnos a fedezékrendszer messze nem annyira kidolgozott, emellett a taktikai elemeket az AI szinte semmissé teszi. A fegyvereket nagyjából le lehet osztani 5-6 fajtára (puska, gépfegyver, pisztoly, rakétavető stb.). Ezeknek többnyire mind megvan az idegen jellege is. A képességek pedig a karakterek fejlődésével mutatkoznak meg. Itt is, mint a korábbi XCOM-részekben, fontos hogy melyik karakter milyen osztályba sorolható, mert ez alapján tudjuk fejleszteni eléggé limitált keretek között.

  – Grafikáját tekintve hogyan osztályoznád?

 – Erős közepes. Megvannak a jó pillanatai – például az űrlények bázisaiban vagy a fontosabb földi helyszíneken –, de a játék többi része néha már átcsap kínosan összecsapottba. Maszatos, néhol elcsúszott textúrák, össze-vissza „glitchelő” csapattagok (ajtóknál), pár méter távolságból előtűnő tárgyak a földön és falakon. Sajnos nagyon inkonzisztens. Mondjuk érdemes hozzá tenni, hogy én a Playstation 3-változattal játszottam. A többi verzióról csak hallomásból tudnék beszélni, de sokan panaszkodnak, hogy PC-n még a legjobb gépeket is megizzasztja a látvány ellenére.  

– Irányíthatóság szempontjából nehéz vagy könnyű?

 – Mivel a játékmenet nagy része már-már ipari sztenderd, senkinek nem okozhat komolyabb kihívást beleszokni. Egyedül a lassításban való taktikázás lehet új, de megszokható egy-két próba után.

 – Hány órás játékélményt nyújt, illetve van-e annyira jó, hogy kétszer is „végigtolja” az ember?

 – Maga a sztori szerintem 12–15 óra alatt kényelmesen kipörgethető, a mellékküldetések pedig ezt még megdobhatják, de kétlem, hogy sokan nekiállnának másodszorra. A játékmenetnek túl sok kisebb-nagyobb problémája van ahhoz, hogy az egyébként se túl erős sztori felfedezése nélkül elvigye a hátán magát a játékot. Talán ha valakinek nagyon megtetszik, ám elsőre kihagyja a mellékküldetéseket, akkor azok miatt újrakezdheti, de szerintem nem sokan vannak, akik fanatikusan megszerették volna a játékot.

– A hangok, a zene mennyire járulnak hozzá a The Bureau hangulatához? Lehet-e panasz e téren?  

– A zenékre nem hiszem, jól vannak időzítve, szépen támogatják az éppen képernyőn történő eseményeket. A fegyverekés a űrlények hangja, valamint a többi sem kiemelkedő, sok az ismétlés, de végzi mindegyik a dolgát, és ha ez lenne a játék legnagyobb problémája már örülnék. A karaktereket megformáló színészek pedig kihozzák a maximumot a kicsit sablonos dialógusokból.

 – Mi az, amit jónak gondolsz a játékban, mi az, amit rossznak ítélsz benne, mi javíthatott volna rajta?  

– A hatvanas évek hangulata talán a legnagyobb pozitívum, de szerintem még azon is lehetne javítani kicsit jobb karakterekkel. A rossz dolgokat tekintve, csak ismételni tudom magamat: össze lett csapva, talán több idő kellett volna a fejlesztésre. Talán megsínylette a játék a koncepcióváltást félúton a FPS-ről a TPS-re, ha maradt volna FPS (First Person Shooter, azaz belső nézetű lövöldözős játék – szerzői megjegyzés) esetleg több idejük lett volna csiszolni a játék szinte összes elemén, több energiát tudtak volna beleölni a történetbe. Ha csak egy valamit változtathatnék, akkor az a mesterséges intelligencia lenne, már az sokat segítene, hogy jobban élvezzem a harcokat.

 – Egy tízes skálán te miképp osztályoznád és kinek ajánlod a The Bureau -t?

 – Talán 3 pontot adnék rá. Egy jó alapötlet, erősen közepesen kivitelezve néhány bántóan összecsapott elemmel, és hibával. Azoknak ajánlanám, akik fanatikus XCOM-rajongók és látni akarnak mindent, ami a sorozat égisze alatt készül. És esetleg azoknak, akik még nem láttak, olvastak, hallottak, játszottak semmilyen sci-fi-művet, nekik nagy élmény lehet egyben letudni a zsáner majdnem összes kliséjét. 

(Fotók: thunderboltgames.com, edge-online.com)

 

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!

Az e-mail címed soha nem lesz publikálva.

Ezeket a HTML tag-eket használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>